Sziasztok!

GYILKOS FOGADÁS
- részletek egy saját írású regényből -

Mivel nem tudjuk, mekkora az érdeklődés a történet iránt, ha tetszett, jelezzétek. Reméljük tetszik :)

(A történet nyilvánvalóan kitalált :) A neveket véletlenszerűen választottuk ki;) )

Amit tudnotok kell róla, hogy a történetbeli mesélő Anikó, tehát az ő szempontjából történnek az események. :)

Üdv: Anikó, Bogi és Angi

1. rész

 Reggel, mikor felébredtem, szépen sütött a nap, a madarak csicseregtek. Ránéztem az órára és láttam, hogy már 9:30 van. Gyorsan kiugrottam az ágyból, felöltöztem és már rohantam is a kávézóba. Ott találkoztunk a haverokkal. Már mind ott voltak: Bogi, Szabi, Csabi, Eszti és Gabi is. Csak rám vártak.

- Szia, Anikó!- üdvözölt Bogi.

- Sziasztok! Bocsi, hogy késtem, kicsit elaludtam.

- Semmi baj, nem maradtál le semmiről- válaszolta Szabi.

- Gabi épp most akart belekezdeni valamibe- szólalt meg Eszti.

- Hétvégén a haverokkal találtunk a neten egy legendát a szomszéd faluban lévő elhagyatott házról. A monda szerint régebben egy pszichopata őrült lakott abban a házban, aki kegyetlen módon megölte a feleségeit. A feleségek szelleme még mindig ott kísért. Akik beléptek a házba, rejtélyes módon eltűntek és soha többé nem látták őket.

- És ehhez mi közünk van? – kérdezte Csabi.

- 100000-ben fogadtunk abban, hogy ti így öten nem mertek eljönni velem eljönni egy hétvégére abba a házba- válaszolta Gabi.

- Dehogy nem! Mehetnénk már a jövő héten- jelentette ki Szabi.

Mindenkiből nagy megdöbbenést váltott ki ez a kijelentés. A lányok egymásra néztek, és arcukon ijesztő félelem jelent meg, tiltakozni kezdtek, mert ők hittek a furcsa, természetfeletti dolgokban. Bogi mondta, hogy ne menjünk, mert nagyon rossz előérzete van és a szellemeket amúgy is jobb nem bántani. Szabi felkacagott: ugyan, Bogi, te még hiszel az ilyen mesékben, ezek csak mendemondák, a gyerekek ijesztgetésére találták ki őket. Erre a kijelentésre mind felkaptuk a fejünket és furcsán, döbbenten néztünk rá. Különleges gondolatok kavarogtak a fejünkben, de senki sem merte kimondani őket. Pár perc néma hallgatás után Gabi hangja törte meg a csendet:

- Jó, akkor beszéljük meg a részleteket. Ki mit szeretne hozni? És mikor induljunk?

- Szerintem a lányok hozzák a kaját, a fiúk meg gondoskodjanak a piáról és a hálózsákokról. De a zseblámpát se felejtsétek el - szólalt meg Bogi.

- Én bevállalok egy kis füvet is- szólt Csabi.

- Na, de Csabi!- hörrent fel Eszti. - Aztán még attól fogunk hallucinálni!

- Na, azért annyi nem lesz – válaszolt Csabi. – Az sok pénzben van. Szűkebbre kell fognom magam.

- Oké- szólt Bogi. –Na, akkor mikor indulunk? Jövő péntek délután 5 órakor találkozzunk a kávézó előtt felcuccolva - válaszolta meg kérdését saját maga.

- Az túl későn van-szóltam én. – Legyen inkább 3 óra.

- Jó - helyeseltek egyhangúan a többiek.

 Szabi felvázolta a dolgokat:

- Két autóval megyünk! Ki fog vezetni?

- Én – jelentkezett Csabi és Gabi.

- Az út kb. két óra hossza, elég elhagyatott és kanyargós, ezért legyen jó a féketek, srácok- szólt Bogi.

- Hát, ez így igaz, kell a jó fék - mondta Gabi.

- Az iskolaszünet már szerdán megkezdődik, úgyhogy pénteken jöhet a nagy buli- szóltam én, és mindenki nagy ujjongásba kezdett.

- Buli van: kaja, pia és csajok – kiáltott fel Csabi, mire hátulról egy jól irányzott ütés érte a fejét, melyet én sóztam rá:

- Szívem, fogd vissza magad!

- Oké, oké, tudod, hogy csak téged szeretlek- két kézzel megfogta a derekamat és szájon csókolt. - Mindig ez az enyelgés. Lesz majd időtök kettesben is lenni- szólt be Szabi.

- Mi van, tán irigykedsz?- vágta rá Eszti.

 Bogi kicsit szomorúan és elpirulva követte az eseményeket. Gabi leszűrte a kínos helyzetet.

- Na, lépjünk, mert éhes vagyok! Anyum pizzát süt, jöttök?

- Áááá, nem, még sok a dolog- mondták a többiek.

- Akkor cső! Majd beszélünk!

S mindenki ment a maga dolgára. Nagyon vártuk a kirándulást. Csak úgy repült az idő. Teltek, s múltak a napok. Szerencsére gyorsan vége lett a tanévnek. Csütörtökön elmentünk a lányokkal bevásárolni a kirándulásra.