Sziasztok!
Itt a második rész, olvasgassatok! :)
Üdv: Angi

Lehet, hogy ez kissé rövid, de most ennyit gondoltam..

2. rész

Közeledtem a Bevásárlóközpont felé. Már messziről láttam, hogy a többiek várnak rám. Alig bírtam leparkolni, mert a parkolók zsúfolásig megteltek. Kiszálltam a kocsiból és a lányok idegesen jöttek felém.
- Már fél órája várunk rád! Hol a francban voltál?- kérdezte Eszti.
- Lassú volt a forgalom, és a parkolók is teli vannak, amint látjátok - válaszoltam. – De most már itt vagyok és mehetünk is shoppingolni!
 Elindultunk befelé. Nagy tömeg tolongott bent is, akárcsak kinn. Mindenki a vakációra készült. Célirányosan mozogtunk, hogy minél hamarabb kikerüljünk a tömegből. Mint minden ember, mi sem szeretjük a zsúfolt helyeket, ezért gyorsan végeztünk. A kocsinál Bogi megkérdezte, nem ugrunk-e be a kávézóba.
- Én fáradt vagyok, és biztos, hogy nem megyek, amúgy is, mire ebben a lassú forgalomban odaérnénk, addigra simán bezár a kávézó – mondtam.
- Eszti?
- Én sem, kösz.
- Na, akkor én is húzok haza, ki kell pihennem magam- mondta Bogi kissé csalódottan.

Mindenki hazament. Szépítő alvást végeztem. Este találkoztam Csabival. Elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe, ahol egy romantikus estét töltöttünk el kettesben.
Korán reggel felkeltem, mert annyira izgatott voltam a kirándulás miatt, hogy nem tudtam tovább aludni. Lassan telt a délelőtt. Már a tv sem segített. Mikor eszembe jutott, hogy még nem pakoltam el, már dél volt. És még pizsamában voltam. Őrült kapkodásba kezdtem. Szerencsémre elkészültem és pont 3-ra már ott voltam a kávézó előtt.
- Helló, az én kocsimmal megyünk?
- Szia! Nem a te kocsiddal megyünk. A Gabi Renault-jával és Csabi Peugeot-jával. És ők vezetnek – mondta Eszti.
 - Pontosan mi is a neve annak a falunak?- kérdeztem.
 - Gedahalom – válaszolta Eszti.
 - Milyen Geda? – kérdezte az időközben befutott Bogi.
 - Ne az érdekeljen, inkább az, hogy majdnem tíz percet késtél. – válaszolta kissé ingerülten Eszti -Tényleg, hol késlekednek a fiúk?
 Ekkor vettük észre, hogy egy egész italbolt tartalmával felszerelkezve megjöttek a fiúk. Gyalog voltak.
- Sziasztok, hol vannak a verdák? – kérdezte Gabi.
- Hát nem a tietekkel megyünk?! Hát ez marhajó! – mondtam meglepődve.
- Bocs, csak vicc volt. Arrébb parkoltunk.
- Ne vesztegessük az időt, induljunk!
- Oké, pakoljatok be!
- Egyáltalán tudjátok, merre van Gedahalom? – kérdezte Eszti.
- Itt van mindjárt Siklóvárda mellett – mondta Gabi.
- És az hol van? – érdeklődött Eszti.
- Majd én azt tudom! Menjünk! Indulhatunk?
- Igen.
 Beszálltunk a kocsikba (sok-sok vita után) és elindultunk Gedahalom felé. Gabi azt mondta, fél óra múlva ott is vagyunk. De a falu kicsit messzebb volt, mint gondoltuk és egy picit el is tévedtünk, és csak 7 órára értünk oda. Az utca csendes volt. Megtaláltuk a házat. Mikor kiszálltunk a kocsikból, nagyon meglepődtünk. Romok helyett egy átlagos házat láttunk. Becsöngettünk és legnagyobb meglepetésünkre kijött egy idős hölgy.
-Helló, az elátkozott házat keressük- mondtuk.
- Majd elátkozlak én titeket! Egy ilyen idős úrhölgynek, mint én vagyok, csak ’Adjon Isten kegyednek szép kellemes estét!’- tel szabad köszönni.
 Tehát nem tudtunk meg semmit. De amint hátrafordultunk, megláttunk egy furgont. Odamentünk, és elmondtuk, hogy mit keresünk. Azt mondták, a ház az erdő közepén van. És már mehettünk is tovább. Kiértünk a faluból. Bementünk az erdőbe. Csak mentünk és mentünk. Végül megpillantottuk a magányosan álló, magas épületet, melyet az idő múlása rombolt le. Odaértünk. Az autóból kiszállva felnéztünk az előttünk tornyosuló házra.

Sziasztok!

GYILKOS FOGADÁS
- részletek egy saját írású regényből -

Mivel nem tudjuk, mekkora az érdeklődés a történet iránt, ha tetszett, jelezzétek. Reméljük tetszik :)

(A történet nyilvánvalóan kitalált :) A neveket véletlenszerűen választottuk ki;) )

Amit tudnotok kell róla, hogy a történetbeli mesélő Anikó, tehát az ő szempontjából történnek az események. :)

Üdv: Anikó, Bogi és Angi

1. rész

 Reggel, mikor felébredtem, szépen sütött a nap, a madarak csicseregtek. Ránéztem az órára és láttam, hogy már 9:30 van. Gyorsan kiugrottam az ágyból, felöltöztem és már rohantam is a kávézóba. Ott találkoztunk a haverokkal. Már mind ott voltak: Bogi, Szabi, Csabi, Eszti és Gabi is. Csak rám vártak.

- Szia, Anikó!- üdvözölt Bogi.

- Sziasztok! Bocsi, hogy késtem, kicsit elaludtam.

- Semmi baj, nem maradtál le semmiről- válaszolta Szabi.

- Gabi épp most akart belekezdeni valamibe- szólalt meg Eszti.

- Hétvégén a haverokkal találtunk a neten egy legendát a szomszéd faluban lévő elhagyatott házról. A monda szerint régebben egy pszichopata őrült lakott abban a házban, aki kegyetlen módon megölte a feleségeit. A feleségek szelleme még mindig ott kísért. Akik beléptek a házba, rejtélyes módon eltűntek és soha többé nem látták őket.

- És ehhez mi közünk van? – kérdezte Csabi.

- 100000-ben fogadtunk abban, hogy ti így öten nem mertek eljönni velem eljönni egy hétvégére abba a házba- válaszolta Gabi.

- Dehogy nem! Mehetnénk már a jövő héten- jelentette ki Szabi.

Mindenkiből nagy megdöbbenést váltott ki ez a kijelentés. A lányok egymásra néztek, és arcukon ijesztő félelem jelent meg, tiltakozni kezdtek, mert ők hittek a furcsa, természetfeletti dolgokban. Bogi mondta, hogy ne menjünk, mert nagyon rossz előérzete van és a szellemeket amúgy is jobb nem bántani. Szabi felkacagott: ugyan, Bogi, te még hiszel az ilyen mesékben, ezek csak mendemondák, a gyerekek ijesztgetésére találták ki őket. Erre a kijelentésre mind felkaptuk a fejünket és furcsán, döbbenten néztünk rá. Különleges gondolatok kavarogtak a fejünkben, de senki sem merte kimondani őket. Pár perc néma hallgatás után Gabi hangja törte meg a csendet:

- Jó, akkor beszéljük meg a részleteket. Ki mit szeretne hozni? És mikor induljunk?

- Szerintem a lányok hozzák a kaját, a fiúk meg gondoskodjanak a piáról és a hálózsákokról. De a zseblámpát se felejtsétek el - szólalt meg Bogi.

- Én bevállalok egy kis füvet is- szólt Csabi.

- Na, de Csabi!- hörrent fel Eszti. - Aztán még attól fogunk hallucinálni!

- Na, azért annyi nem lesz – válaszolt Csabi. – Az sok pénzben van. Szűkebbre kell fognom magam.

- Oké- szólt Bogi. –Na, akkor mikor indulunk? Jövő péntek délután 5 órakor találkozzunk a kávézó előtt felcuccolva - válaszolta meg kérdését saját maga.

- Az túl későn van-szóltam én. – Legyen inkább 3 óra.

- Jó - helyeseltek egyhangúan a többiek.

 Szabi felvázolta a dolgokat:

- Két autóval megyünk! Ki fog vezetni?

- Én – jelentkezett Csabi és Gabi.

- Az út kb. két óra hossza, elég elhagyatott és kanyargós, ezért legyen jó a féketek, srácok- szólt Bogi.

- Hát, ez így igaz, kell a jó fék - mondta Gabi.

- Az iskolaszünet már szerdán megkezdődik, úgyhogy pénteken jöhet a nagy buli- szóltam én, és mindenki nagy ujjongásba kezdett.

- Buli van: kaja, pia és csajok – kiáltott fel Csabi, mire hátulról egy jól irányzott ütés érte a fejét, melyet én sóztam rá:

- Szívem, fogd vissza magad!

- Oké, oké, tudod, hogy csak téged szeretlek- két kézzel megfogta a derekamat és szájon csókolt. - Mindig ez az enyelgés. Lesz majd időtök kettesben is lenni- szólt be Szabi.

- Mi van, tán irigykedsz?- vágta rá Eszti.

 Bogi kicsit szomorúan és elpirulva követte az eseményeket. Gabi leszűrte a kínos helyzetet.

- Na, lépjünk, mert éhes vagyok! Anyum pizzát süt, jöttök?

- Áááá, nem, még sok a dolog- mondták a többiek.

- Akkor cső! Majd beszélünk!

S mindenki ment a maga dolgára. Nagyon vártuk a kirándulást. Csak úgy repült az idő. Teltek, s múltak a napok. Szerencsére gyorsan vége lett a tanévnek. Csütörtökön elmentünk a lányokkal bevásárolni a kirándulásra.